3.nap-Pacifista pacalisták

Ma délelőtt az IAL Toscana-ban voltunk. Ez a CISL szakszervezet regionális képzési intézménye. Pusztai Gabriella projekt szervező előadásában átfogó képet kaptunk az olasz oktatási rendszerről, a duális képzésről. Arról, hogy mitől jó itt egy iskola, miért nincsenek felvételik. Arról, hogy a tanári hivatás tekintélynek örvend, a kötelező óraszám, annyi, mint nálunk 1985-ben, mindezt nettó 1600 Eur  alapfizetésért teheti egy tanár.

Ettünk isteni firenzei pacalt! is, és mindenféle finomságot. Nem kell főzni, valljuk be, ez nagyon kényelmes dolog.

Gasztrokulturális+városnézős délutánunk a a dóm megtekintésével ért véget. Az eső hogy eldöntötte a kérdést, és egy nagy hipermarketben kötöttünk ki...muszáj volt vásárolnunk egy keveset..

S ha már ilyen bőséges volt a kínálat, egy saját toszkán vacsorát rittyentettünk.

Végül néhány esti idézet az olasz-magyar oktatásügyet érintőleg (a kollégákat néha moderálta a telefonom) 😀

"Azért egy tanárnak ha 18 órája van, és elosztom 6 nappal, az napi 3 óra..álljon meg a menet"
"Nálunk a gyerek írja ki magát..mi is mindent megtesszük, amíg lehet"
"emlékszel-e a szakképzésben beengedték a kereskedelmi kamarát Pallag István vezetésével és ez egy utolsó gerinctelen dolog volt,gyakorlatilag nem csinálnak mást mint nyilván néhány gyáriparos képviselete azt akarja hogy ennyi maradjon az értelmiségi szint"
"Turisztikai tanirodát/infopontot kellene csinálni. A gyerekek tapasztalatot szerezhetnének. Kipróbálnák az önálló munkát."
"Textiliparunk sincs, tehát a szakképzését is megszüntették"
"Oldd meg, osztódjál!"
Persze békepártiak maradunk, és vidámak!