Dolce Vita a Rákócziban

Az utolsó napon, pénteken a kényelmes reggelizést követően összepakoltunk, és elindultunk Firenze központjába. 13.00 órakor indult a vonatunk, addig volt időnk még egy utolsó sétára, vásárlásra. A pisai vasútállomáson átszálltunk egy hipermodern önvezető vasúti szerelvényre, ami pár perc alatt a reptérre ért. A repülő pontosan indult, tele volt, főképp olaszok jöttek Budapestre. Mind a 11-en szerencsésen hazaérkeztünk. Csodálatos, minden szempontból tartalmas utunk volt. Köszönjük Erasmus!

Egy lenyűgöző vendéglátóipari és turisztikai iskola vendégei lehettünk ma. Képzeljetek el egy piaci igényekre épülő, diák központú, gyakorlatorientált intézményt, nevezetesen a Giacomo Matteottit. Kísérő tanárunk Francesco Romano, és minden kedves kollégája, valamint az igazgató is végtelenül szívélyes fogadtatásban részesített minket. A gyakorlatot teljesítő diákok és a teljes körű ellátás is 5 csillagot érdemelnek. Nehezen, de elbúcsúztunk, annak tudatában, hogy mielőbb viszontláthatjuk ezeket a lelkesítő embereket. Persze, valóban van egy ferdetorony a bájos Pisa másik oldalán, természetesen nem hagytuk ki. 

"Ennek a földnek nincs egy darabja sem, amit történelmi hadseregek, császárok és francia királyok nagyszerű kosztümös csapatai ne tapostak volna, itt minden ösvény valami nagyon fontos helyre vezet" -Szerb Antal Toszkána csodálatos idővel köszöntött minket szerda reggel.  Az Erasmusos reggeli program az olasz turisztikai rendszerek, szállástípusok megismerésével indult. Pusztai Gabriella (IAL) előadásában fény derült számunkra, hogyan is működnek a helyi Agriturismok. A kisbusszal a szűk, kanyargós utakon felmenni olyan Gabi szerint, mint egy "videojáték", mindig előbukkan innen-onnan valaki. De az olaszok itt nem dudálnak; nyugodtak, megoldják. Az egyre szebb kilátás láttán pedig azt érezhettük, itt kellene egy házat venni.                       A Firenze hegyei közé épült Cercina Vecchia családi vállalkozás leginkább az olíva termesztés köré épül. A házigazdák, Cristina és férje, Filippo egy jellegzetes toszkán többfogásos ebéddel vártak

Variáltunk a Mercato Centrale piac mai kínálatából:                       Nem éhezünk ez igaz, de a sok villamosozáshoz és gyalogláshoz kell is az erő.  A kedvenc T2 villamosunkon

Az Accademia egy dolog miatt ilyen látogatott, ez pedig nem más, mint Michelangelo Dávid szobra. Nézzük is meg alaposan! Vagy akár bámuljuk! El tudtok képzelni minket így nettó fél óráig? Dávidnak nagy sikere van, a mai napig, nem véletlenül. Ebben a városban "mindenhol  Dávid fenekét látod", de bejönni ide, és eredetiben megcsodálni egyedülálló érzés.

Kedd délután végre nyitva volt a Boboli kert, így harmadik, egyben utolsó próbálkozásunkra bejutottunk. Megérte!            

Ma délelőtt a Marco Polo Istituto Tecnico turisztikai középiskolában vendégeskedtünk. Prof. Ludovico Arte, az iskola igazgatója fogadta a csoportot. Az ő látásmódja, újító ötletei példaértékűvé váltak a szemükben.  Máris van az Erasmusnak hozadéka: egy olyan partneri kapcsolat lehetősége, amely nemcsak iskolákat, gyerekeket, tanárokat hoz közelebb. Másrészt a gondolkodásmódot, hogy a siker nem feltétlenül az iskolai érdemjegyben, vagy egy iskola rangsorbeli státuszával mérhető, hanem azt, a boldog, magabiztos gyerekek bizonyítják.  Marco Polo, én utaznék veled! ⛵

Ma délelőtt az IAL Toscana-ban voltunk. Ez a CISL szakszervezet regionális képzési intézménye. Pusztai Gabriella projekt szervező előadásában átfogó képet kaptunk az olasz oktatási rendszerről, a duális képzésről. Arról, hogy mitől jó itt egy iskola, miért nincsenek felvételik. Arról, hogy a tanári hivatás tekintélynek örvend, a kötelező óraszám, annyi, mint nálunk 1985-ben, mindezt nettó 1600 Eur  alapfizetésért teheti egy tanár. Ettünk isteni firenzei pacalt! is, és mindenféle finomságot. Nem kell főzni, valljuk be, ez nagyon kényelmes dolog. Gasztrokulturális+városnézős délutánunk a a dóm megtekintésével ért véget. Az eső hogy eldöntötte a kérdést, és egy nagy hipermarketben kötöttünk ki...muszáj volt vásárolnunk egy keveset.. S ha már ilyen bőséges volt a kínálat, egy saját toszkán vacsorát rittyentettünk. Végül néhány esti idézet az olasz-magyar oktatásügyet érintőleg (a kollégákat néha moderálta a telefonom) 😀 "Azért egy tanárnak ha 18 órája van, és elos

A kultúrnap végén mivel mással töltődhetnénk, ha nem egy finom vacsorával? A pihenő után rögtön neki is álltunk ledolgozni a kalóriákat. Esti sétánk Firenze kivilágított látnivalóival nyűgözött le.    Summa: 19993 lépés, örök emlék, illetve Gucci helyett egy hazafelé talált játéksátor.

A Porcellino-nál mindenki szerencsével járt (a babona szerint visszatérünk Firenzébe). Utunk az Arno folyó felé vezetett, ahol átkeltünk a Ponte Vechion.               Mielőtt a Pitti Palotához értünk minden porcikánk vágyott már egy finom kávéra.. A Pitti palotában (az ellenőrző kapun átjutva) újabb lépcsőzős tornaóra kezdődött..és talán egy még töményebb múzeumi sok(k). De! találtunk megfelelő helyszínt Timi esküvőjéhez, és nyomokban szabad helyet a falakon. A sokk végén

A hotel bőséges reggelijét követően ma nyakunkba vettük a kultúrát. Az útikönyvek eleve egy teljes napot írnak minden látnivalóra, múzeumra. Délelőtt az Uffizi képtár megtekintése volt a fő program. Szerencsére volt időpont  foglalásunk, rapid üzemmódban oda is értünk,  és könnyen bejutottunk.  Gyönyörű festmények, nevesebbnél nevesebb művészek..Boticelli, Leonardo, Michelangelo, Tiziano... Tömény látnivaló volt, Zsuzsa, aki folyamatosan mondott információkat a látott képekről, nagy segítség volt ezen a különleges művészettörténet órán. Ezt követően a Palazzo Vechion sétáltunk át és a Piazza della Signoria téren nézelődtünk. Dávid és a lányok

Egy cuki, bájos kislány utazott velünk a hotel felé a villamoson. Őrület, hogy milyen barátságos, nyitott család tagja ő. Összebarátkoztunk, oly annyira, hogy megkérte a szüleit, kérdezzék meg tőlem, ülhet-e a térdemen. 😊 Allegra, kicsi lány, remélem még találkozunk!

Timi és Éva találtak egy hangulatos éttermet a sétálóutcához közel. A sok utazás után átadtuk magunkat a pihenésnek. Véletlenül szinte mindenki mást rendelt, ugye milyen sokszínűek vagyunk? Hősként teljesítettük a ránk váró feladatokat: mindent jóízűen megettünk, és bizalmat adtunk  a Ház borának, ami jó választásnak bizonyult.

A szombat délutáni órákban elfoglaltuk firenzei hotelszobáinkat. Ezután a T2-es villamossal visszamentünk a belvárosba körülnézni. A város esős idővel fogadott, de ez nem szegte kedvünket.

Várakozással telve indultunk ma el az Erasmus pályázat útján nyert olaszországi tanári tanulmányutunkra. A 8.30-as reptéri gyülekező és a becsekkolás után volt időnk egy gondtalan kávézásra. Gyönyörű utunk volt. Repülőgépünk 12.10-kor landolt Bolognában, ahonnan Expressz vonattal  272 km/h sebességgel robogtunk át Firenzébe.